Elkezdődött...

Az Én Drága Nagyfiam tegnap úgy döntött, hogy neki bizony elege van a pelenkából és a vele járó időhúzásból. Papáméknál voltunk és levetette magáról a pelenkát. Behoztuk a bilit és mondtuk neki, hogy ha pisilnie kell szóljon és akkor ráültetjük. Szaladgált, játszott és sokszor próbálkozott a bilire üléssel. Egyszer csak a nagy játék közepette ránézett a Papára és megfogta a kukiját. Gyorsan ráültettük a bilire és láss csodát belepisilt. Majd, mind aki jól végezte dolgát játszott tovább.Olyan büszke volt magára, hiszen mi megtapsoltuk és dícsértük megállás nélkül. Körülbelül fél óra múlva ismét belepisilt, hihetetlen volt. Délután otthon ismét nem kért pelenkát és bizony nagyon sokszor belepisilt a bilibe. Történtek persze balesetek is, hogy mellé ment vagy véletlenül a földre került először a dolog és csak utána a bilibe, de ezeket leszámítva büszke vagyok rá mert nagyon ügyeske. 

Ma tudtam, hogy egész nap otthon leszünk, így gyakorolhatjuk a szobatisztaságot! Reggel tisztába tettem és kapott igazi nagyfiús kisgatyát és nadrágot. 3x történt eddig baleset, amúgy mind a bilibe ment.A nap első felében nem volt rajta nadrág. Akkor simán ráült ha dolog volt és kész. De azt még meg kell szoknia, hogy ha nadrágban van szóljon előbb, mert le kell húznunk. Egyszer már sikerült!!! Olyan ügyes! Mindig kérdezgetem, hogy "Nem kell pisilni? Ha kell szóljál és ülünk a bilire!". 

Ez számomra azért nagy szó, mert Dávid nagyon sokat iszik, napi legalább 3 litert biztos. Nagyon tartottam a szobatisztaságra szoktatástól épp emiatt. Most már csak akkor kap inni, ha szól és akkor jobban figyelek, mert egyhúzamban megiszik 3 dl. 

Egy szó, mint száz az Én Kicsikém már egyáltalán nem olyan kicsi és ez jó...nagyon jó!