A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Olivér. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Olivér. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. január 6., kedd

2015.

Először is Nagyon Boldog Újévet kívánunk mindenkinek! 

Rég nem jelentkeztem. Azóta elteltek az ünnepek és beköszöntött az újév is. Itt van 2015. Itt van a várva várt január, amikor megérkezik közénk Emili. Besűrűsödtek a napok, bár igazán jó itthon lenni. A 37. hétbe léptünk hétfőn. kb. 2 hete nehezebb minden. Apró émelygések, derékfájások s szurkálások színesítik a napjaimat. Hamar elfáradok, türelem és tolerancia pedig egyenlő a nullával. Nem irigylem a családom, de remélem megértik azért. Az ünnepek gyorsan elteltek, de most valahogy nem bántuk. Jó volt, szép volt, de elég volt. Meghitt, békés napok vannak mögöttünk, de már mindenki valahol máshol járt...mi Apával biztos. Azóta pedig minden nap várakozással telik, hogy vajon mikor kell indulni. 31-e óta papíron már az osztályon vagyok. Január közepre tervezi a doktorunk a császárt, de pontos időpont még nincs. 30-án, 3-án és 5-én voltam NST-n, minden rendben. Volt ultrahang és vizsgálat is. Méhszájam zárt, Emili pedig szépen fejlődik. A második ultrahangon nem tudta megmérni a fejét a dokim, mert eléggé lent helyezkedett már el a Kicsikém. Legközelebb csütörtökön megyek NST-re. Jelenleg nyugodtan várom az indulást, csomagom összepakolva, utolsó hiánycikkek beszerezve. A többi már nem rajtam múlik :)

Tegnap óta Dávidkám szemüveges lett. Sajnos szükség van rá, ezen változtatni nem lehet. Remélem hamar hozzászokik a Drágám. Mától újra úszás, amit nagyon vártunk már! :)



Olivérem is jól van. Élvezik, hogy újra oviba járnak. :)

Pár kép a karácsonyunkról:



























2014. december 19., péntek

Év vége...

Hamarosan itt van, besűrűsödnek a napok és nem tudom lesz e időm írni a blogba. Most vagyunk túl egy 1,5 hetes betegségen Dávidommal. Megint krupp-os befulladása volt, amit elég nehezen tudtunk kikezelni. Kellett antibiotikum is a végén, közben Oli is elkapott valamit, neki is kellett gyógyszer, de ő 4 nap alatt rendbe jött. Szerdától mentek ismét oviba, ahol már jött is a Jézuska és kaptak szép játékokat a csoportba. Ma van az utolsó nap, aztán jön 2 hét szünet. :)
Én ma és hétfőn még dolgozom 4-4 órát. Délelőtt voltam a dokimnál, minden rendben van velünk. Emili szépen növöget, a doktor úr szerint nem lesz kicsi baba Ő sem. :) 30-án megyek az első NST-re és január közepén lesz a császár. Nagyon izgulunk már, szépen megnőtt a pocakom is. Várjuk Emit nagyon!
Lezajlott Olivérkém 4. szülinapja is 6-án. Egybekötve a Mikulás látogatásával is. Igazán jól sikerült, Olim örült mindennek! :) 














Volt a városunkban a Coca Cola kamion a Télapóval. 1 órás sor végén ott várta a gyerekeket a Mikulás, közös fényképpel és ajándékkal. A fiúk nagyon élvezték és hát bevallom mi is! :) 




Készülünk az ünnepekre. Holnap gyerektelenek leszünk, így kihasználjuk és a Jézuskával elkészítünk minden ajándékot, hogy csak a Fa alá kelljen tenni Őket! ;)

Boldog Karácsonyt, békés Ünnepet és Egészségben gazdag Újévet kívánunk Mindenkinek!

2014. december 4., csütörtök

Olivér 4 éves!

Édes Kisfiam!

Nagyon sok Boldog 4. Születésnapot kívánunk Neked!

Nagyon szeretünk: Anya, Apa, Dávid és Emili



Holnap az oviban, szombaton pedig itthon ünnepelünk! Jövök majd a képekkel! Hihetetlen, hogy rohan az idő! :)


2014. október 18., szombat

25. hét Emilivel


Úgy érzem muszáj írnom az érzéseimről, a gondolataimról, amiktől a szívem és a lelkem túlcsordul. Minden terhesség más, így a harmadik után sem érzem, hogy ez az állítás ne lenne igaz. Mind három gyermekünkkel más volt és itt nem igazán a fizikai részére gondolok, hanem inkább a lelki dolgokra. Most már van összehasonlítási alapom nem is egy és bizton mondhatom, hogy fantasztikus dolog a gyermekvárás.

Dávidra "sokat" vártunk. 5 hónapig próbálkoztunk, már nagyon el voltam keseredve a sok negatív teszt miatt. Úgy vágytam egy kisbabára, annyira de annyira szerettem volna Édesanya lenni már. Aztán eljött a nap, mikor bizony ott volt a második csík. Az érzés...az leírhatatlan. Ahogy teltek a hetek és növekedett a pocim, egyszerűen tudtam, hogy fiam lesz. Megfogalmazhatatlan érzések ezek, de nem lepődtem meg a 20 hetes ultrahangon csak sírtam és sírtam a boldogságtól. Mikor megszületett végre az maga volt a csoda. Nála szebb és tökéletesebb kisbabát addig még nem láttam. A szeretet, ami kettőnk között kialakult a 9 hónap alatt azóta is töretlen és erősebb mint valaha. Ő az Én büszkeségem, a szerelmem, a Nagyfiam, az ÉLETEM!

Olivér meglepetés baba volt. Nagyon megijedtem mikor kiderült, hogy terhes vagyok. Pár napig tartott ez az állapot, de nagyon sokáig kísértett. Évekig okoltam magam amiatt, hogy nem tudtam örülni csak később az érkezésének. Elkönyveltem magam rossz anyának. Az egész terhességem alatt próbáltam éreztetni vele, hogy nagyon nagyon várjuk Őt, nála is tudtam, hogy fiú attól a perctől, hogy megmozdult. Ismét nem lepődtem meg az ultrahangon. Boldog voltam. Mikor megszületett annyira hasonlított Dávidra, hogy meg is lepődtem. Kisebb volt, olyan kis törékenynek tűnt, de éreztem hogy ez a pici csomag nem neheztel rám, hanem szeret és nincs szüksége semmire csak hogy szeressék. Őszinte, tiszta szerelem köttetett közöttünk. Két fiú anyukája lettem, akik nélkül sokkal kevesebb voltam, velük úgy éreztem teljes lett az életem.

Emili szintén meglepetésként ért, mégis nem volt kérdés, hogy a családunk részévé kell, hogy váljon, ugyan úgy, ahogy a fiúknál sem. Előtte elképzelni nem tudtam, hogy legyen még egy gyermekünk. Valahogy teljesnek éreztem a családunkat. A fiúkkal egyre kevesebb a "gond", egyre könnyebb minden. Aztán miután kiderült, hogy babánk lesz és Apával elhatároztuk, hogy mindenképpen szeretnénk Őt, az tűnk elképzelhetetlennek, hogy valaha nem gondoltunk harmadik babára. Annyival teljesebb és kerekebb már most az életünk. Teljesen más ez a terhesség is. Elejétől kezdve tudtam, hogy lány. Magamnak sem mertem bevallani, mert hihetetlennek tűnt, de mégis. Más érzések, más állapotok, más minden. Valahogy olyan bensőségesebb, de ez is megfogalmazhatatlan számomra. Nagy öröm ez nekünk. Apa mindig is szeretett volna egy lányt, így öröm, hogy megajándékozhatom vele. Én pedig sosem gondoltam, hogy lesz a fiúk után egy kislányom, de a boldogság, amit érzek most az leírhatatlan. Olyan szép lesz ez így, lesz két bátyja Emilinek, ami szerintem nagyon jó dolog. Kicsit olyan is mintha első terhességem lenne, hiszen most ismeretlen vizekre eveztem. Kislányoknál sok minden más, gondoljunk itt egy egyszerű pelenkázásra. Mái napig furcsa, de persze egyben felemelő érzés is a fodros, virágos, rózsaszín ruhácskákat nézegetni. Még mindig alig merem elhinni.
A 26. hetet töltjük hétfőn. 12-13 hét van még hátra a nagy találkozásig, hogy végre 5-en legyünk, hogy végre minden kerek egész legyen.

2014. szeptember 16., kedd

Az eltelt egy hónap

Ott fejeztem be a blogot, hogy szabadság és nyaralás. És tessék már itt van szeptember közepe és az esős őszi idő. 1 hónap telt el az utolsó bejegyzésem óta, mégis annyi minden történt.
Elmentünk nyaralni! Olyan jó volt minden. Balatonfüred gyönyörű, a szállásunk pedig egyszerűen lenyűgöző volt. Az idő miatt sem panaszkodom, hiszen csak egy nap esett az eső, de hideg nem volt egyáltalán. A Balaton és a kinti medencék vize már hűvösnek bizonyult, de a benti wellness részleg kárpótolt mindenért minket. A szobánk gyönyörű volt és nagyon tiszta. Az ételek pedig fantasztikusak...sokszor szavakat nem találtunk a kínálatot látva. Mindent összevetve csodás 5 napot töltöttünk Balatonfüreden. Sokat sétáltunk, fürödtünk és nagyon finomakat ettünk! :)








Aztán hazaérve gyors készülődés az ovi kezdés előtt. Majd 1-jén a mi két nagyfiúnk elkezdte az óvodát. Oli a kiscsoportot, Dávid pedig a nagycsoportot. Olivér jól vette az akadályt és nagyon szeret oviba járni! :)


2-án pocakbabával mentünk a dokibácsihoz. A magánrendelésen rossz minőségű volt az ultrahang, így nem derült ki, hogy Tesóka fiú vagy lány. Annyit mondott a doki bácsi, hogy talán kislány, de nem mondaná 100%-ra. 10-én voltam a kórházban 20 hetes ultrahangon, ott sem derült ki semmi, mert nem úgy feküdt, hogy meg tudják nézni. Doki bácsi annyit mondott, hogy vizsgálat közben nem látott előbukkanni semmit! :) Így még mindig izgulunk!

Dávidkám ettől a "tanév"-től elkezdett úszni járni. 9-én voltunk először és nagyon ügyes volt. Majd 11-én megint és ma is megy. Kedden és csütörtökön lesz edzése, nagyon szereti és élvezi. Remélem hamar megtanul úszni a Drágám! :)
Zajlik tehát az élet. Szerdán szülőire megyünk, hétfőn laborban voltam, előtte csütörtökön védőnőnél. Nem unatkozunk és rohan az idő...nagyon nagyon rohan....