Ismerkedési nap az oviban!

Ma 10 órától lehetett menni az oviba ismerkedni a környezettel, a csoporttal, az óvónénikkel és a társakkal.

Amikor odaértünk izgatottan vártuk Dávid első reakcióját. Minden remekül ment, körülnézett, majd elengedte a kezünket és besétált a csoportba. Zsófi és Titanilla néni kedvesen jöttek felénk, bemutatkoztak és egyből elkezdtek Dáviddal barátkozni. Később Ircsi, a dajka néni is megjelent, Ő is roppant aranyos. Dávidot nem nagyon érdekelte más, mint a sok felfedezni való játék, és játék és még több játék.

Örömmel nyugtáztam, hogy jól érzi magát és tetszik neki minden. Tudom...ez nem azt jelenti, hogy nem lesz sírás hétfőn, de reménykedem, hogy azért majd hamar megnyugszik. Inkább egyedül játszott, de volt, hogy nyitott a többiek felé is...büszke voltam nagyon rá! 

Míg Dave játszott nekem ki kellett tölteni egy kérdőívet a gyerekkel kapcsolatban, majd elbeszélgettünk Apával és Zsófi nénivel Dávidról. 

1 órát töltöttünk el az oviban, Dave nem akart hazafelé indulni, de nem volt gond megértette, hogy menni kell. Hazafelé láttam rajta, hogy nagyon tartalmas volt ez az egy óra...elfáradt a Drágám. Most alszik éppen.

Hétfőn már élesben megy a dolog. 8 körül viszem és ott is hagyom, nálunk nincs beszoktatás ugye, de az óvó nénik megnyugtattak, hogy ha bármi gond van telefonálnak. :)

Jelentkezem az első ovis napról való beszámolóval jövőhéten, de holnap még egy poszt jön az első bölcsis szülőiről! :)

Oviba készülünk!

Minden gondolatom az ovi kezdés körül forog már. Beszereztem mindent, amire Davenek szüksége lehet. Ruházat, kinti-benti és utcai cipő, esőkabát, hátizsák, ovis ágynemű és ovis zsák. Minden arra vár, hogy eljöjjön végre a szeptember és kis tulajdonosuk használatba vegye őket. Annyira gyorsan elrepült ez a nyár...most nagyon nem várom az ovit. Minden bajom van, hogy mi lesz vele? Hogy mi lesz velem? Fogja e bírni a beszoktatás nélküli egyből ott maradást 7 órára. Jesszusom...7 óra nélküle...kikészülök a gondolattól is, de tudom ez az élet rendje és tudom neki nagyon jó lesz...tudom? az azért túlzás...REMÉLEM. Mellette pedig esténként, mikor elcsöndesedik minden és belegondolok abba, hogy ott hagyom ennyi időre, vad idegenekre...annyira rossz anyának érzem magam. Olyan hülyeség ez, de most mit csináljak, ha ennyire vegyesek az érzéseim. 

Persze ezeket probálom elhesegetni és a pozitív gondolatokat előtérbe helyezni. Majd csak lesz valahogy. Csak felhívnak, ha nagyon sír. Lehet nem is lesz gond. Stb.

Dave tartózkodva áll a dolog előtt. Mikor még nem tudta, hogy működik ez nagyon várta az ovit. Aztán szülőin mondta az óvó nénink, hogy adagoljuk a gyereknek, hogy mi is fog történni, ne érje váratlanul. Mikor közöltem Dáviddal, hogy Én bizony haza fogok jönni, akkor azt mondta Ő nem megy oviba. Azóta annyiban változott, hogy mikor kérdem ki megy oviba, mosolyogva mondja, hogy Ő, de mindg megkérdezi Anya Te elmész? Ilyenkor a szívem szakad meg persze, de Ő ebből semmit nem lát, mert mosolyogva azt válaszolom: "Igen Életem, de délután Anya mindig megy érted!". Huh... :'(

Hát Csajok! Életünk egyik...első legnehezebb elvállása vár ránk szeptemberben...ez már biztos! Hajrá!

Sok mindenről vegyesen...

Megint eltelt egy hónap mióta utoljára írtam. Innentől újra rendszeresen próbálok jönni és írni. 

Élvezzük a nyarat, a jó időt. Bár nem mondom, hogy nem jött jól már ez a kis lehűlés. :) Voltunk strandolni, mikor Apa itthon volt szabin. Fiúk nagyon élvezték, szeretik a vizet.

Mindkét fiú óriásit nőt, Dávidom már nagyon szépen beszél. Már mindent mond, választékosan, mondatokban beszél és gyönyörűen fogalmaz. Büszke vagyok rá nagyon.

Olivér még csak pár szót mondogat, de nincs elkésve, majd alakul ez nála is.

Egyre jobban eljátszanak Dáviddal, aminek nagyon örülök. Szeretik egymást és Dave segíti Olikát, amiben tudja. Persze ez is kedv függő, ha olyanja van fitogtatja, hogy Ő a nagyobb és erősebb, néha pedig ölelgeti és puszilgatja. Van, hogy szépen együtt eljátszanak, van, hogy ölik egymást. :)

Dávid egyre önállóbb, ha olyanja van WC-zik egyedül, de persze kényelmesebb, ha Anya segít. :) Eszik egyedül és iszik pohárból is. El-elalszik egyedül, míg Én Olit altatom, de legtöbbször még megvárja, amíg odafekszem mellé. Ilyenkor rám pakolja a lábát és szorosan hozzám bújva alszik el. Kötődik még nagyon, de ez egyáltalán nem baj. :)

Közeledik a szeptember és az ovi kezdés. Egyre többször gondolok bele, hogy milyen lesz az első nap, az első hosszabb elválás. Ilyenkor könnyek gyűlnek a szemembe és bevallom egyáltalán nem várom, de tudom ez az élet rendje...Neki biztos jó lesz! Jaj Istenem! :(

Megérkezett már az ovis szettje is Davenek. Nagyon szép lett! Mikor megkapta, ennyit mondott: " Nagyon boldog vagyok!" Nekem nem kell ennél több!

Mondta az óvónénink, hogy mondogassuk a gyerekeknek, hogy az oviba menés arról szól, hogy "Anya elvisz reggel és utána hazamegy, de délután majd megy érted.", hogy legyenek rá felkészülve. Mi mondogatjuk is Davenek, de nem igazán nyerte el a tetszését. Első pár alkalommal azt mondta utána, hogy Ő bizony nem megy oviba. Aztán most már mikor mondom, hogy "Mész az oviba nem sokára." Ő azt mondja: "És Anya hazajön Olikához?", mondom neki, hogy "Igen, mert Olika még kicsi, de Te addig sokat játszol a gyerekekkel és alszol, aztán Anya már megy is érted!" Nyugtázza, de egyenlőre nem túl lelkes ezért a felállásért.

15 nap múlva szülinapozunk, 3 éves lesz az Én nagy fiam. Hihetetlen, eltelt már három teljes év, mióta megszületett Dave, mégis mintha tegnap lett volna. Goofy-s tortája lesz, Guszi torta, ahogy Ő mondja. :) Hogy ajándékba mit kap még, az rejtély, de nagyon szereti az autókat, így azt már biztos.

Mi Apával jól vagyunk. Apa új munkahelyen van, ahol reméljük többet fizetnek majd. Én tornázok már pár hete, hogy elkezdtem. Család szerint már eredménye is van, hát majd kiderül. 12.-én volt a 7,5 éves évfordulónk....szép hosszú idő! Imádom <3

Tesómék 2 hét múlva ilyenkor már Angliában lesznek. Már nagyon várják!

Anyukám pedig 50 nap múlva indul Dél- Franciaországba.

Jól vagyunk, hála az égnek betegek sem vagyunk. Élvezzük az együtt töltött napokat!

Első szülői az oviban!

Ma 15 órára mentünk a Tesómmal. Nagyon vártuk már! Először a védőnő, majd a vezető nő és utána a biztosításos hölgy beszélt és tájékoztatta a szülőket. Aztán felsorolták a csoportok névsorát. Mi nem jelöltünk meg csoportot és nagyon jól is tettük. Dávid az 5. csoportba került Zsófi óvónénihez és Ircsi dajka nénihez. Lesz még egy új óvó néni, de még nem tudják ki lesz az.

Ezután átmentünk a csoport szobába és ott kezdődött az igazi szülői értekezlet. Nagyon kedves és barátságos, szimpatikus óvó nénit kaptunk, boldog vagyok. A dajka néni is barátságos és közvetlen. 

Zsófi néni elmondott mindent. Pöttyös labda lesz Dávidka jele. Mi választhattuk ki, a maradék közül ez volt a legjobban hozzá illő. Augusztus 30.-án lesz egy ismerkedési nap, amikor gyerekestől elmehetünk az oviba és barátkozhatunk a csoporttal, gyerekekkel, szülőkkel és óvónénikkel. 

A mi ovinkban nincs beszoktatás. Így szeptember 3-án reggel beviszem majd Dávidot és délután megyek érte. Nem semmi lesz az első napom szerintem! A vezető nő és óvónők a "mély vízre" esküsznek, ami személy szerint lehet kevesebbet árt a gyereknek, mint a beszoktatás. Nem bánom, hogy így van. Ez persze egyénfüggő. 

A Drágám ovis lesz!

Hihetetlen, hogy már ezen is túl vagyunk! Várjuk már a szeptembert...ilyen-olyan érzésekkel!

Költöztünk....

Eltűnésem oka nem más, mint az, hogy elköltöztünk. 3 éve Dávid születése előtt költöztünk be az előző albérletünkbe. Mára már elég drágává vált számunkra és kaptunk Apa munkatársától egy kedvezőbb ajánlatot. 

6.-án reggel elvittem Olit oltásra, majd délután Dávidot bőrgyógyászatra. Onnan azt mondta Apa, hogy menjünk az új lakásba, így oda is mentünk Davevel. Akkor még nem gondoltam, hogy egy nap alatt áthurcolnak Apáék mindent, hiszen úgy indultunk, hogy csak pár dobozt és zsákot hoznak át. De tudtuk azt is, hogy Apa következő naptól már dolgozik és haladni kéne a költözéssel.

Így történt, hogy nem tervezett egy napos hurcolkodással átköltöztünk új kis otthonunkba. Igaz ez kicsivel kisebb, mivel 1,5 szobás és nem 2 szobás, de elférünk. Mára elég szépen berendezkedtünk, de még apróbb csinosításokra szükség van mielőtt képeket hoznék! :-)

Közel van a város központ és 5 perce van a LIDL, ami a legolcsóbb bolt a városunkban és mi nagyon szeretjük.

Anyumék most 5 perc séta helyett 3 buszmegállónyira kerültek, ahogy az ovi is. Sajnos ez van, meg kell oldani. A bölcsi 2 buszmegálló vagy 15 perc séta, nem nagy távolság.

Nagyon jól érezzük magunkat itt. Valahogy minden jobb lett! ;-)

Ma megyek takarítani a régi lakásba, mert hétvégén költöznek az új lakók, akik nem mások, mint Csabi volt sógornőéjék.

Holnap 3-kor szülői az oviban. Nagyon várom és jövök majd a beszámolóval!

Élünk ám...:-)

Már csak 4 nap hiányzott volna, ahhoz hogy 1 hónapja ne kerüljön új bejegyzés a mi kis Drága Blogunkba. Imádom a blogolást még mindig, de mióta itt a jó idő egyre többet vagyunk kint, illetve akad sok egyéb dolog, ami miatt nem jutok ide sajnos. Nem az, hogy nincs miről írnom, hohó már hogy ne lenne két törpével az oldalamon! :)

Most végre elmondhatom, hogy igazán jól vagyunk. Jól alakulnak a dolgaink és ez a "jó időszak" igazán jót tesz a lelkemnek.

Az első és legfontosabb, hogy Dávidot felvették abba az oviba, ahová szerettük volna járatni. Itt van a közelünkben, 10 percre tölünk és Anyumék háta mögött. Nagy öröm ez Nekem! Aztán persze a másik oldalról hihetetlen, hogy hogyan repült el ilyen hamar 3 teljes év? 2,5 hónap múlva szülinapozunk! Napról napra egyre jobban tudatosul bennem, hogy "felnőtt" a kisbabám, elindult az úton, amiről már nem tér le többé, ami megadja majd a kis szeméyliségét, ami majd formálja Őt és a segítségünkkel remélem értékes ember válik majd belőle. Én mindenképpen ezen vagyok! 

Várjuk nagyon a szeptembert. 3.-án lesz az első nap! Júniusban lesz az első szülői értekezlet...még leírni is hihetetlen. Lányok! Most született! :) Kicsi csillagom! Altatáskor egyre többször jutnak eszembe a szülés pillanatai, a kórházi napok és a babakor mind a két fiúval. Normális ez ugye? Szinte mindenre ugy emlékszem, mintha tegnap történt volna. Olyan jó olyankor...kis nosztalgia, pici nem eresztelek el még! Remélem nem csak bennem vannak ezek az érzések! Ugye nem?

Oli is már változik. Már nem babás...nem mindig...egyre sűrűben nem...hanem egyre jobban kisfiús. Önnálósodik! Nagyon érdeklődő, de sokszor elvan/ ellenne egyedül is, ha Dave hagyná kibontakozni. Dávid szeretne már együtt játszani, Oli meg nem mindig. De mindig mególdják valahogy, majd alakul ez is. 

Imádnak sétálni, játszóterezni és fagyizni. Imádják a jóidőt. Jaj, de jó is, hogy itt van végre a meleg!

Aztán nyárra tervezzük a gyerekszoba festését, mivel Dávidkám összefirkálomafalat korszaka lezárult, Olié meg hát ne ott teljesedjen ki! :) Viccet félretéve szeretnénk egy tisztasági festést, hogy szeptemberre minden szép legyen. Kap Dave még egy új ágyat is! :) Oli velem alszik még jelenleg, így neki majd későbbre tervezzük. Várom már, hogy minden rendben legyen!

Nyaralni nem megyünk, most más a fontos. De sok strandolást és szabadban mászkálást terveztünk! :)

Séta után...

Fodrászkodás után...

Életeim

Ovis beíratás és 15 hónapos lett Olink!

5.-én hétfőn kellett méretni vinnem Olikát. Minden rendben vele, szépen gyarapodott!

15 hónaposan 13,71 kg és 82 cm!

Legközelebb majd júniusban kell mennünk a másfél éves státuszra! Akkor már nyár lesz és jó idő remélem! :-)

Édes kis kópé, akaratos, de egyben bújós is. Igazi határokat feszegető rosszcsont, akárcsak a bátyja. Nagyon szereti Dávidot! Nézi miket és hogyan csinál...raktároz. Eljátszanak már néha együtt, de Oli még felfedezné a világot, a dolgokat és ebből néha vannak összetűzések!

7.-én kellett vinnünk a 15 hós oltásra. Anyum vitte el, mert nekem el kellett mennem beíratni Dave-et az oviba. Apa addig vigyázott rá! Másfél óráig tartott, míg a sor elfogyott előttem. Május 02-án lehet menni a papírért, hogy hova vették fel. Olyan vegyes érzések kavarogtak bennem. Egyrészről tudtam, hogy ez a dolgok rendje és, hogy Dávidnak is nagyon jó lesz, mert vágyik a közösségre, a gyerekek társaságára...már unatkozik itthon. Másrészről hazafutottam volna és soha, de soha nem mentem volna beíratni az Én kicsikémet az óvodába...maradjon még otthon sokáig velem!!! Hülyeség tudom, de nem tehetek róla...hiányozni fog...

Aztán ugye 8.-án volt nekünk egy Nőnapunk is! :-) Ami örök emlék marad számomra hála Apának!

7.-én este közölte, hogy elmegy a virág boltba, mert Ő intézi a munkatársak női csapatának a virágot. Nekem nem vesz semmit, mert kinőtt Ő már ebből, meg különben is este már nem talál nyitva majd virágboltot, amikor fél nyolc tájban hazafelé tart 8.-án. Nem is foglalkoztam vele, mondtam, hogy semmi gond. Másnap elment dolgozni, majd délelőtt csörög a kaputelefon és egy kedves hölgy szólt bele, hogy AJÁNDÉKKÜLDEMÉNYT hozott számomra. :-) Mikor kinyitottam az ajtót azt mondta, hogy legyen Csodaszép napom és átnyújtott 3 szál virágot! Egy rózsát Apától és két tulipánt a fiúk nevében! Nagyon meglepődtem és nagyon jól esett!

Ezek mellett jól vagyunk és nagyon várjuk a tavaszt!