5.-én hétfőn kellett méretni vinnem Olikát. Minden rendben vele, szépen gyarapodott!
15 hónaposan 13,71 kg és 82 cm!
Legközelebb majd júniusban kell mennünk a másfél éves státuszra! Akkor már nyár lesz és jó idő remélem! :-)
Édes kis kópé, akaratos, de egyben bújós is. Igazi határokat feszegető rosszcsont, akárcsak a bátyja. Nagyon szereti Dávidot! Nézi miket és hogyan csinál...raktároz. Eljátszanak már néha együtt, de Oli még felfedezné a világot, a dolgokat és ebből néha vannak összetűzések!
7.-én kellett vinnünk a 15 hós oltásra. Anyum vitte el, mert nekem el kellett mennem beíratni Dave-et az oviba. Apa addig vigyázott rá! Másfél óráig tartott, míg a sor elfogyott előttem. Május 02-án lehet menni a papírért, hogy hova vették fel. Olyan vegyes érzések kavarogtak bennem. Egyrészről tudtam, hogy ez a dolgok rendje és, hogy Dávidnak is nagyon jó lesz, mert vágyik a közösségre, a gyerekek társaságára...már unatkozik itthon. Másrészről hazafutottam volna és soha, de soha nem mentem volna beíratni az Én kicsikémet az óvodába...maradjon még otthon sokáig velem!!! Hülyeség tudom, de nem tehetek róla...hiányozni fog...
Aztán ugye 8.-án volt nekünk egy Nőnapunk is! :-) Ami örök emlék marad számomra hála Apának!
7.-én este közölte, hogy elmegy a virág boltba, mert Ő intézi a munkatársak női csapatának a virágot. Nekem nem vesz semmit, mert kinőtt Ő már ebből, meg különben is este már nem talál nyitva majd virágboltot, amikor fél nyolc tájban hazafelé tart 8.-án. Nem is foglalkoztam vele, mondtam, hogy semmi gond. Másnap elment dolgozni, majd délelőtt csörög a kaputelefon és egy kedves hölgy szólt bele, hogy AJÁNDÉKKÜLDEMÉNYT hozott számomra. :-) Mikor kinyitottam az ajtót azt mondta, hogy legyen Csodaszép napom és átnyújtott 3 szál virágot! Egy rózsát Apától és két tulipánt a fiúk nevében! Nagyon meglepődtem és nagyon jól esett!
Ezek mellett jól vagyunk és nagyon várjuk a tavaszt!
Annyi minden eszembe jutott amikor olvastam a bejegyzésedet és a nőnapi meglepinél egyszerűen úgy elérzékenyültem, hogy el is felejtettem szinte mindent... Hihetetlen mennyire szerencsés emberke vagy ám :) fantasztikus férjed és gyermekeid vannak!
VálaszTörlésAz ovis témához pedig: ismerős nagyon az érzés, egy éve voltam hasonló cipőben. nem könnyű elengedni a "nagyot" de mindenképpen megéri. Nagyon sokat tanul majd. Bármilyen nehéz is, azt kell sugallnod, hogy milyen jó lesz neki, nem szabad, hogy érezze rajtad a kétségeidet. De persze fog ez nektek menni :) ügyesek lesztek, mint mindig!!
Ja, és utólag, nagyon sok és boldog szülinapot!!