Baleset és készülődés

Pár hete nem jelentkeztem. Ennek fő oka az, hogy október 25-én eltörtem a felkarom. Pillanatok alatt megvan a baj és ezt most Én is megtapasztaltam. Kint főztem a konyhába, Apa és a fiúk pedig bent voltak a kis szobában. Bejöttem kérdezni Apától valamit és mikor kifelé indultam elakadt a lábam a TV kábelbe és elvesztve az egyensúlyom neki estem a komódnak. A felkarommal érkeztem a szélének, majd a fejemet ütöttem be az ajtóba. Egyből oldalra néztem, amikor is láttam, hogy a karom elég furcsán áll, kiabáltam Apának, aki jött rohanva. Kérdezte megijedve mi a baj, majd mondtam, hogy hívja a Mentőket, mert szerintem eltört a karom. Nyugton feküdtem, mert úgy elviselhetően fájt csak, próbáltam nyugtatni a síró gyerekeket, akik kérték, hogy álljak fel, nagyon megijedtek. Közben ki-be lélegeztem ezzel nyugtatva magamat is, és próbáltam mozgatni a lábaim, felmérni, hogy hol fáj, mire a mentősök kiérnek. Gyorsan kint voltak, felültettek, felkötötték a karom és felállítottak, majd indultunk is a kórházba. Apa jött velem, a gyerekek, pedig a szomszédunkkal maradtak, míg a Tesóm átért hozzánk. Aggódtam...nem magamért persze. Aggódtam Emiliért, hogy jól van-e, nem ütöttem e meg a hasam. Nem fájt, így reménykedtem, hogy nincs baj. Másod sorban pedig aggódtam a fiúkért, hiszen nagyon megijedtek. Apa beszélt a nőgyógyászommal, aki hála az égnek pont bent volt egy szülésnél, így mondta, hogy megvizsgál és ránéz Emire is. Bent a kórházban várnunk kellett kicsit, majd behívtak a traumatológiai rendelésre. A doktor kikapta a kezemet a kötésből és elkezdte nyomogatni, mondta, hogy engedjem kinyújtani.....mondom, hogyan mikor fáj? Katasztrófa volt a hozzáállása. Ezután elküldött röntgenre. Ott nem akarták megcsinálni, mert, hogy kismama vagyok. Felhívtam a dokim, aki mondta, hogy lehet, így aláírattak velem valami beleegyező nyilatkozatot és megcsinálták. Utána vissza a traumatológiára, ahol várnunk kellett ismét. Közben szólt telefonon a nőgyógyászom, hogy menjünk fel, mert neki lassan mennie kell. Ekkor elkérezkedtünk és felmentünk az ultrahangba. Soha semmi nem fájt még úgy, mint mikor hanyatt kellett feküdnöm, hogy meg tudjon vizsgálni az orvosom. Semmire nem tudtam figyelni csak a fájdalomra. Lényeg, hogy Emili jól volt. 

 26+5 hetes

Vizsgálat után vissza a traumra, ahol közölték, hogy sajnos bent kell maradnom és operáció is szükséges. DE...mivel szombat volt és ügyelet, ezért ki kell így bekkelnem hétfőig. Az állam leesett, de muszáj volt, mivel kismama vagyok és meg kell várni a főorvost és az altatósokat. Nem tudtam, hogy fog ez menni, de persze megértettem a helyzetet. Az elkövetkezendő két nap rémes volt. Nagyon fájt...nem tudtam egyedül semmit sem csinálni. Apa 3 óránként járt be hozzám és segített felülni, WC-zni, enni és inni. A nővérek mosdattak reggelente...szóval nehéz napok voltak. Hétfőn éhgyomorra voltam éjféltől már. Se fájdalom csillapító, semmi. Az utolsó voltam, akit megműtöttek, ez kb. déli időpontot jelentett. A műtőben mindenki arcán láttam a nyugtalanságot, az altatós doktornő elmondta, hogy kockázatos a műtét...Sírtam. Féltem. hogy mire ébredek fel. Rendes volt, mert kisebb dózist adott és azt is csak akkor mikor már muszáj volt. Ébredeztem már mikor éreztem, hogy kalapácsolják a karom, majd hogy varrnak össze. Érdekes élmény volt. Majd pár perc múlva ébren is voltam, kérdeztem, hogy mi van Emivel, mondták, hogy hívják a nőgyógyászt, aki majd jön és megvizsgál. Közben kiderült, hogy a dokim szabin van, de küld maga helyett mást. Estig senki nem jött...állítólag mindenki műtőben volt, hát nem tudom. Szerencse, hogy Emi rugdosott, így nyugodt voltam. Majd jött az egyik legbunkóbb orvos és megvizsgál. Közli, hogy zárt vagyok és a gyerek is rugdos, akkor szóljak, ha keményedek, görcsölök vagy vérzek. Hát köszönöm szépen. Mindegy is. Másnap már éreztem, hogy sokkal jobban vagyok. Napról napra egyre jobban mentek a dolgok. Szerdán haza is engedtek, aminek nagyon örültem. Otthon gyorsan javult az állapotom, ennek köszönhetően mától dolgozom ismét. Nehéz két hét áll mögöttünk, de mára ismét önellátó vagyok és ennek nagyon örülök.

Míg otthon voltam nem tétlenkedtem. Elkezdtem kimosni Emili ruháit. Megjött az ágyneműje és az overálja is, és találtam egy csodaszép pillangós fali matricát is az ágya felé. Egyre jobban látszódik a jelenléte a szobában és emiatt boldog vagyok nagyon. Annyira várjuk már! Ma betöltöttem a 29. hetet. Az utolsó húszas hét és aztán kezdődik a nagy visszaszámlálás.

Szeptember hónap

Régen nem írtam már, de mostanában elég sűrűek a napjaim. A szeptember sok mindent hozott magával számunkra.

Először is megjött az ősz, a hűvösebb idő, a falevelek és azok a gyönyörű őszi színek. Aztán elkezdődött újra az ovi és a bölcsi, aminek mindannyian nagyon örültünk. A fiúk nagyon jól vették az újévet, imádtak menni és lelkesek azóta is töretlenül. Pedig Dávid a hónap elején hirtelen döntésből óvodát is kényszerült váltani. Ennek oka pedig az volt, hogy megkaptam azt a munkát, amit azóta is kincsként őrzök és óriási boldogsággal tölt el. Adminisztratív munkakör az egyik helyi bölcsődében. Imádom ahogy van. A munkakör, a munkatársak és a munkaidő is nagyon jó. Kedves és segítőkész csapatba kerültem, ahol ma már úgy érzem be is fogadtak.

Mikor kiderült, hogy kezdhetek még a hónapban gondolkodóba esvén határoztuk el, hogy muszáj lesz Dávidot áthozni az utcánkban lévő oviba, mert nem fogok beérni időben. Az ovi váltást nagyon jól vette, sokkal nyugodtabb és nincs is vele annyi gond mióta ide járunk. Szeret menni és ettől nagyon boldog vagyok, mivel tartottam ettől az egésztől. Most Süni csoportos és a jele nem más, mint ESERNYŐ. A pöttyös labda foglalt volt, így az óvónéni felsorolta a lehetőségeket, Én pedig rá bíztam a döntést. Dávid pedig az esernyő mellett voksolt. Később kiderült, hogy ilyen jelük már évek óta nincs és Zsuzsika néni valamit elnézett, de megnyugtatott, hogy innentől kezdve akkor lesz esernyő is! Így is lett, Dávid pedig azóta is rendületlenül mutogatja a jelét a szekrényen. Nagyon jó kis ovi ez az Aranyalma Óvoda. Sokat rajzolnak, festenek, ragasztanak, gyurmáznak, szinte minden nap alkotnak valamit. Tornázni is sűrűn járnak, Dave nagyon szereti.

Olivér ugyanolyan bölcsi fan mint eddig. Imádja a dédiéket, sokszor hétvégente ott is alszik. Dávid a mamánál szokott aludni, hihetetlen milyen nagyok már. Ott alvós bulikat rendeznek folyamatosan. :)

Betegek még csak egyszer voltunk 4 napig volt itthon mindkettő! Éljen!!!! Kopp-kopp!

Dolgozgatunk, bölcsizünk, ovizunk, hisztizünk, nyűglődünk, kiborulok, megnyugszok, de így szép az élet! 

Lassan itt a tél és nekem már nagyon karácsonyi hangulatom van. Készülődök, tervezgetek, várakozunk. Jaj, de jó is lesz! Rohannak a napok, a hónapok, az évek...Oli is decemberben 3 éves lesz. Hihetetlen!

Sok mindenről vegyesen...

Megint eltelt egy hónap mióta utoljára írtam. Innentől újra rendszeresen próbálok jönni és írni. 

Élvezzük a nyarat, a jó időt. Bár nem mondom, hogy nem jött jól már ez a kis lehűlés. :) Voltunk strandolni, mikor Apa itthon volt szabin. Fiúk nagyon élvezték, szeretik a vizet.

Mindkét fiú óriásit nőt, Dávidom már nagyon szépen beszél. Már mindent mond, választékosan, mondatokban beszél és gyönyörűen fogalmaz. Büszke vagyok rá nagyon.

Olivér még csak pár szót mondogat, de nincs elkésve, majd alakul ez nála is.

Egyre jobban eljátszanak Dáviddal, aminek nagyon örülök. Szeretik egymást és Dave segíti Olikát, amiben tudja. Persze ez is kedv függő, ha olyanja van fitogtatja, hogy Ő a nagyobb és erősebb, néha pedig ölelgeti és puszilgatja. Van, hogy szépen együtt eljátszanak, van, hogy ölik egymást. :)

Dávid egyre önállóbb, ha olyanja van WC-zik egyedül, de persze kényelmesebb, ha Anya segít. :) Eszik egyedül és iszik pohárból is. El-elalszik egyedül, míg Én Olit altatom, de legtöbbször még megvárja, amíg odafekszem mellé. Ilyenkor rám pakolja a lábát és szorosan hozzám bújva alszik el. Kötődik még nagyon, de ez egyáltalán nem baj. :)

Közeledik a szeptember és az ovi kezdés. Egyre többször gondolok bele, hogy milyen lesz az első nap, az első hosszabb elválás. Ilyenkor könnyek gyűlnek a szemembe és bevallom egyáltalán nem várom, de tudom ez az élet rendje...Neki biztos jó lesz! Jaj Istenem! :(

Megérkezett már az ovis szettje is Davenek. Nagyon szép lett! Mikor megkapta, ennyit mondott: " Nagyon boldog vagyok!" Nekem nem kell ennél több!

Mondta az óvónénink, hogy mondogassuk a gyerekeknek, hogy az oviba menés arról szól, hogy "Anya elvisz reggel és utána hazamegy, de délután majd megy érted.", hogy legyenek rá felkészülve. Mi mondogatjuk is Davenek, de nem igazán nyerte el a tetszését. Első pár alkalommal azt mondta utána, hogy Ő bizony nem megy oviba. Aztán most már mikor mondom, hogy "Mész az oviba nem sokára." Ő azt mondja: "És Anya hazajön Olikához?", mondom neki, hogy "Igen, mert Olika még kicsi, de Te addig sokat játszol a gyerekekkel és alszol, aztán Anya már megy is érted!" Nyugtázza, de egyenlőre nem túl lelkes ezért a felállásért.

15 nap múlva szülinapozunk, 3 éves lesz az Én nagy fiam. Hihetetlen, eltelt már három teljes év, mióta megszületett Dave, mégis mintha tegnap lett volna. Goofy-s tortája lesz, Guszi torta, ahogy Ő mondja. :) Hogy ajándékba mit kap még, az rejtély, de nagyon szereti az autókat, így azt már biztos.

Mi Apával jól vagyunk. Apa új munkahelyen van, ahol reméljük többet fizetnek majd. Én tornázok már pár hete, hogy elkezdtem. Család szerint már eredménye is van, hát majd kiderül. 12.-én volt a 7,5 éves évfordulónk....szép hosszú idő! Imádom <3

Tesómék 2 hét múlva ilyenkor már Angliában lesznek. Már nagyon várják!

Anyukám pedig 50 nap múlva indul Dél- Franciaországba.

Jól vagyunk, hála az égnek betegek sem vagyunk. Élvezzük az együtt töltött napokat!

Betegeskedünk

Hála Istennek nagyon ritkán, szinte soha nem vagyunk betegek. Most mégis utolért minket is a nátha és a köhögés. Én kezdtem 3-4 napja. Köhögéssel indult, ami nálam mindig nagyon durván zajlik le. Szamárköhögéshez hasonló, fulladásos krákogások sorozata és annyira de annyira nemszeretem érzés párosulása. Aztán jött a nátha is gyorsan utána. Évek óta nem voltam lázas, és most ez is társult hozzá...egy szóval örülök, hogy mára már a köhécselésen és orrfolyáson kívül nem maradt más. Jobban vagyok és alig várom, hogy visszatérjen a jó idő! Miután beteg lettem, másnapra Dávid is náthás lett és az éjszaka már alig aludtam valamit, mert nyugtalanul aludt az orra miatt. Reggel már köhögött is, de Ő jobban viseli mint Én. Elvittük pénteken orvoshoz, ahol kapott gyógyszert és mára már Ő is jobban van. Oli tegnap óta náthás...mire mi meggyógyulunk, addigra Ő lesz beteg. Szegénykém...olyan kis bágyadt! Remélem hamar túl lesz rajta Ő is!

Tavasz gyere vissza a meleggel és a napsütéssel! Várunk nagyon!

24

Még egy évvel öregebb lettem... :-)