2015. február 26., csütörtök

Az elmúlt 5 hétről és Emiliről

Szégyenlem magam, hogy már 5 hetes Emili és még csak most jutok ide a bloghoz. :( Nagyon összesűrűsödtek a napok, hetek, de most beszámolok a történésekről.
Ott hagytam abba, hogy január 19-én fekszem be a kórházba. Ez így is volt, bementünk Apával 7:30-ra, elfoglaltam a szobámat. Az a napom vizsgálatokkal teli volt. A nap végére jobban elfáradtam, mint előtte bármikor. EKG, Aneszteziológia és még a főorvos is megvizsgált. Papírokat is intéztek, az első két helyen, pedig nagyon sokat kellett várnom. Aznap már 1100 volt a méhszájam, szurkálgattam is rendesen. A dokim magultrahangozott és mindent rendben talált. Mondta, hogy aludjak egyet éjjel és másnap akkor császár. Nagyon jót aludtam. Rég nem aludtam ilyen mélyen és jól. Másnap reggel jött a szülésznő, hogy fél 9-kor jön és megyünk a szülőszobára, Apát 9-re hívhattam. Így is volt, ott kaptam ágyat és bekötöttek infúziót és rémtették az NST gépet is. Majd jött a várakozás. Míg egyedül voltam rám tört egy furcsa érzés. Legszívesebben elfutottam volna messzire. Valahogy úgy éreztem nem tudom végig csinálni még egyszer. Aztán becsuktam a szemem és a fiúkra gondoltam, Apára, a szeretteimre. Megerősödtem lelkileg és mire Apát behívták már pozitívan vártuk együtt a dokimat. Jött is nem sokkal 10 előtt. Megkérdezte hogy vagyok és megnyugtatott, hogy mindjárt indulunk a műtőbe. Ott már nagyon izgultam. Majd felgyorsult minden! Jöttek mentek az emberek és egyszer csak toltak be a helyre, ahol hamarosan megpillanthattam Emilimet. A műtét nem a legszebb emlékem. 3. császár lévén komplikáltabb és hosszabb volt mint az előzőek. Emili 10:34 perckor született meg 3200 gramm-mal és 52 centiméterrel. Nagyon megkönnyebbültem. Megmutatták úgy magzatmázasan, Ő volt az első akit láthattam így, a fiúkat nem sajnos. Gyorsan kértem a nővérkét, hogy nézzen rá, hogy tényleg lány-e! :) Utána mg behozták felöltöztetve is, nagyon édes volt a Drágám.
Utána még 1 órán át tartott a műtét, az elkötés és a többi. Sok összenövésem volt és sokat véreztem is sajnos. Ez miatt picit megvágta a doki Emi fejét, ami mára szépen begyógyult.
A műtét után 6 órán át csak feküdhettem, ez alatt be sem hozták Emit. Utána felkelhettem és kértem, hogy hozzák be egy kicsit, alig emlékeztem az arcocskájára. :( Mikor először megláttam teljesen olyan volt mint Dávid picinek csak kisebb. Annyira jó érzés volt a karomba fogni és megpuszilni végre. Szopiztunk is aznap már, nagyon ügyeske volt. Aznap éjszaka még nem maradhatott velem.
Másnaptól viszont éjszaka is velem volt, együtt aludtunk :)
Január 23-án pénteken mehettünk haza, amit már nagyon vártunk. 3020 gramm-mal vittük haza. Jöttek aznap Anyuk és a Papámék is. Mindenki kíváncsi volt Emikére.
Igazán jó kislány volt már akkor is. Evett és aludt, akár 3-4 órákat is. Aztán 5 nap otthon lét után január 28-án éjjel szénmonoxid mérgezéssel szállították a családunkat a kórházba. :( Napok óta fájt Apa feje, nekem szédülésem volt és heves szívdobogásom. Téglalakásban élünk, nem gondoltunk semmi ilyesmire. Én ráfogtam a műtétre és nem alvásra, de az hogy Apának a gyógyszertől sem múlt el a fájdalma, az fura volt. Aznap nem volt ovi, így a fiúk egész nap itthon voltak. Éjjel a Dávidka lett rosszul. Forgolódott, majd felkelt és szólt. Kikísértem WC-re, de nem tudtam mi a baja. Ott fal fehér lett és összeesett. Alig bírtam tartani. Kiabáltam Apának, aki átvette és küldött a telefonhoz, hogy hívjam a mentőket. Eközben kinyitottunk ajtót és ablakot, így Dave jobban lett. A mentősök mondták, hogy menjünk ki mind a lépcsőházba, mert valószínűleg gáz probléma lesz. Így is tettünk, ott aztán Olivér elkezdett hányni és szédülni. Gyorsan kirtek a mentők és a tűzoltók. Apa és a gyerekek kaptak oxigént, Én jól voltam. Anyunak szóltam, hogy jöjjön át vigyázni a lakásra, mert az EON-tól jöttek szakemberek. Én mint kísérő mentem a gyerekekkel a gyerekosztályra, Apát a sürgősségire vitték. Vettek tőlük vért és éjszakára kaptak oxigént. Apa saját felelősségére eljött hozzánk, majd mikor kaptunk ágyat hazament. Reggelre már semmi bajuk nem volt a gyerekeknek hála az égnek. Csütörtök délután haza is engedtek minket. A gázt lezárták, meleg víz nélkül maradtunk. Napokig melegítettük a vizet, úgy fürödtünk. Aztán a főbérlőnkkel egyeztetve arra jutottunk, hogy elektromos vízmelegítőre és tűzhelyre cseréljük a gáz berendezéseket. Mára helyre álltak a dolgok! Nagy volt az ijedség, de túl vagyunk rajta épen és egészségesen! Örökké hálás leszek az ŐRANGYAL-unknak!
Azóta pedig cseperedünk és alakítjuk ki a kis napirendünket immáron öten. Őszintén nagyobb káoszra számítottam, de Emili olyan szépen alkalmazkodott a kialakult életünkhöz, hogy tipikus álom babának tituláltuk! A fiúk imádják. Óvják és segítik, amiben tudják. Eddig ez kimerül a cumi visszahelyezésben, de az már most látszik, hogy nagyon jó dolga lesz Emilinek. Teljes lett az életünk, fantasztikus érzés, hogy van egy kislányunk is. Annyira más, de annyira szeretjük...szavakkal kifejezhetetlen, amit érzek irántuk!
20-án volt 1 hónapos. 3810 gramm és 53 centi jelenleg. Tápszert kap már főként, sajnos most sem sikerült sokáig szoptatnom. :( Lényeg, hogy fejlődik, ez a legfontosabb.






  

  

 






 










9 megjegyzés:

  1. Gyönyörű baba Emili :-) gratulálok, ügyesek vagytok :-)
    Szörnyü volt olvasni a mérgezést... Istennek hála hogy nem történt nagyobb baj. De mostmár tessék a rossz dolgokat elfeledni és örülni a gyönyörű családodnak.

    VálaszTörlés
  2. Gyönyörű baba Emili :-) gratulálok, ügyesek vagytok :-)
    Szörnyü volt olvasni a mérgezést... Istennek hála hogy nem történt nagyobb baj. De mostmár tessék a rossz dolgokat elfeledni és örülni a gyönyörű családodnak.

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  5. Szóval azt szerettem volna írni, hogy hiányoztok...

    VálaszTörlés